Futóbot-használat
A futóbot ma már teljesen megszokott felszerelés a hegyi terepfutó- és ultraversenyeken. Jól használva nem „helyettünk dolgozik”, hanem a felsőtestet is bevonja a mozgásba, plusz támaszt ad meredek emelkedőkön, technikás terepen és hosszú távokon. Nem minden pályán előny, és a használatát ugyanúgy gyakorolni kell, mint bármely más technikai elemet.
Mikor hasznos igazán?
A legnagyobb előnye meredek emelkedőn jelentkezik. A kar és a hát izmai is részt vesznek az előrehaladásban, így a terhelés jobban eloszlik a felső- és alsótest között. Egy vizsgálat szerint nagyon meredek emelkedőn a bot használata kis mértékben javíthatta a mozgás gazdaságosságát, miközben több emelkedési szögnél csökkent az észlelt terhelés. Hosszú versenyen ez különösen értékes lehet.
Lefelé a bot elsősorban stabilitást ad: csúszós, köves vagy nagy lépésekkel tarkított szakaszokon plusz két támaszpontot biztosít. Kutatások szerint bizonyos terephelyzetekben a talpra jutó terhelést is csökkentheti. Gyors, jól futható lejtőn viszont sokszor inkább útban van, ezért fontos, hogy gyorsan el tudjuk tenni.
Nem mindenhol előny
Sík, gyors vagy kanyargós, sűrű ösvényen a bot kezelése plusz feladat. Súlya van, foglalja a kezet, elővételkor és elrakáskor időt veszítünk, rossz technikával pedig könnyen felborítja a természetes futómozgást. Hosszú használatnál a váll, a kar és a hát is elfáradhat, ha ezek az izmok nincsenek hozzászokva. Ezért verseny előtt mindenképp érdemes edzésen gyakorolni vele.
Alumínium vagy karbon?
Az alumínium bot általában kedvezőbb árú, strapabíróbb és jobban tolerálja az ütéseket, ugyanakkor nehezebb. Nagy terhelésnél inkább meghajolhat, mint eltörik. A karbon fő előnye az alacsonyabb tömeg és a merevebb, közvetlenebb érzet, ami futásnál sok ismétlődő karmozdulat mellett érezhető. Hátránya a magasabb ár, illetve hogy komoly oldalirányú terhelésnél kevésbé megbocsátó: repedhet vagy törhet is.
Versenyzéshez és rendszeres használathoz a karbon gyakran jó választás, míg edzéshez, durvább terepre vagy első botként az alumínium praktikus és tartós megoldás.
Fix, összecsukható vagy állítható?
Terepfutásban az összecsukható, úgynevezett Z-botok a legpraktikusabbak. Rövid csomagméretre hajthatók, ezért könnyen elférnek mellényen vagy tegezben, és gyorsan nyithatók. A fix hosszúságú botok egyszerűek és könnyűek, de nehezebb őket futás közben eltenni. A teleszkópos modellek hosszúsága állítható, viszont általában nehezebbek és összecsukva is hosszabbak.
Mekkora botot válasszunk?
Jó kiindulópont a testmagasság körülbelül 70 százaléka. Egy 175 cm magas futónál ez 122,5 cm, vagyis jellemzően 120 vagy 125 cm körüli méret jön szóba. Hasznos ellenőrzés, hogy sík talajon, függőlegesen tartott bottal a könyök nagyjából derékszöget zárjon be. A végső választást azonban a technika, a karhossz és az egyéni preferencia is befolyásolja.
Hová tegyük, amikor nincs rá szükség?
Ultrán az egyik legpraktikusabb megoldás a futómellényhez rögzíthető bottartó tegez. Gyorsan hozzáférhető, és nem kell levenni hozzá a mellényt. Sok futómellény saját gumipántokat vagy hurkokat kínál elöl, oldalt vagy hátul, de derékövre rögzíthető megoldások is léteznek. Vásárlás előtt ezért a bot összecsukott hosszát és a hordozás módját együtt érdemes átgondolni. Valamint vásárlásnál arra is kell figyelni, hogy a tegez kompatibilis legyen a futómellényhez.
A technika legalább olyan fontos, mint maga a bot
Emelkedőn a botot ne túl messze előre szúrjuk le: a tolás hátrafelé segítsen bennünket. Használható váltott karos ritmus, meredekebb részen pedig akár egyszerre két bottal végzett erőteljesebb tolás is. Lefelé inkább kontrollt és egyensúlyt adjon, ne minden lépésnél teljes testsúllyal támaszkodjunk rá.
A jó futóbot akkor válik igazán hasznossá, ha a pálya indokolja, a mérete megfelelő, gyorsan elővehető és elrakható, és a használata már automatikus. Hegyi ultrán vagy sok hosszú, meredek emelkedőt tartalmazó terepversenyen viszont az egyik leghasznosabb kiegészítő lehet.
