A téli terepfutás esszenciája

Mesevilág. – Ez a szó jutott elsőre eszembe, amikor felnéztem a Hangyás-bércre, a lélegzetelállító látvány szabályosan sokkolt minket. A téli napsugarak szinte akadálytalanul szűrődtek át a csupasz fák ágai között, csupán az ágakra telepedett zúzmara és aprócska jégkristályok törték meg a fényét, miközben a szűz hóra lehullott jégszilánkok tükörként verték vissza a napfényt…

Úgy tíz perce hagyhattuk el a Nagy-hideg hegyi turistaházat, a piros háromszöggel jelzett turistaút meglepően jól futható volt. Az egész projekt alatt sokszor találkoztunk kitaposott ösvényekkel, vagyis szerencsére a havazás nem tántorította el a túrázókat, futókat, hogy kijöjjenek a Börzsönybe.

Január elején több hullámban csapott le az országra a hó, tizenéve nem látott állapotokat hozva létre ezzel a hegyekben. Már korábban kiötlöttem ezt a terepfutást, ami a börzsönyi instant „Kör” útvonalán haladt. Télen, különösen ilyen körülmények között, célszerű nem egyedül elindulni egy ilyen „trip”-re, ami végül 36,5 km lett, közel 1800 méter szintemelkedéssel. Egy ismerősömről tudtam, hogy nem fog sokat hezitálni: Gabesz, aki imádja a telet és a havat, mellesleg túra-síelni is szokott olykor, csak annyit írt vissza a kérdésemre, hogy már várta a megkeresést egy ilyen futásra. A csapat harmadik tagja Zsombor lett, akinek a Börzsöny a szíve csücske, nem mellesleg, idén Gabesszel fog futni párosban az NN Ultrabalaton ultrafutó versenyen.

Jött néhány aggasztó hír a börzsönyi állapotokról, ezért készítettem egy rövidített B tervet is. Nem sokkal 8 óra előtt indultunk Királyrétről, és egyből megkezdtük a mászást a zöld jelzésen Kisinóc felé. A nap még elég alacsonyan járt, nem éreztük a melegét, de a terepen való haladás hamar bemelegített minket. Olykor lábszárközépig érő hóban trappoltunk, máskor a jéggé fagyott lábnyomokba próbáltunk lépni, hogy kevesebb energiát égessünk. Az első fél óra alapján azt éreztem, hogy ez bizony így kemény menet lesz, de majd meglátjuk, hogy mit bírunk.

Ilyen terepviszonyokra én személy szerint agresszív talpkiképzéssel rendelkező terepfutó cipőt szoktam javasolni, illetve, ha nagyon mély a hó, akkor ezt egy futó-kamáslival felturbózva. Most a nagy kedvencemben, a Salomon Speedcross 6-osban futottam, amire húztam egy „high” kamáslit. A futóbotokat nem mindenki szereti, illetve tartanak tőle, mert ezzel mindkét kéz foglalt lesz, de szerintem ez csak megszokás kérdése. Hóban történő futás esetén, a botokkal nagyszerűen lehet korrigálni a „mikrocsúszkálásokat”, és a félig-meddig befagyott patakok átkelésénél is nagy hasznunkra lehet.

Kicsit feljebb kapaszkodva megérkezett a napocska is, és a napfényfürdőt szinte végig biztosította nekünk, kivéve, amikor egészen mély völgyekbe kellett beleereszkednünk. A 631 méteren lévő Szép-bércre tettünk egy kitérőt, itt találkoztunk az első túrázókkal, a dél-börzsönyi csúcsok kilátásában való gyönyörködésre rászántunk pár percet.

Kisirtáspusztáig kocogtunk le, majd innen egy éles jobbos kanyarral elhagytuk a "Kör" kezdő ágát, de csak azért, hogy a Száraz-fa bérce kapaszkodva áttérjünk a „nagybörzsönyi ágra”.

Az útvonal legkeményebb kihívása következett: meghódítani a Nagy-hideg hegyet. 800 méter felett megmutatkozott a tél igazi arca, ez a zord valóság mégis annyi szépséget árasztott, hogy teljesen feltöltötte lelkünket.

Tél, hó, Börzsöny, egy 6 órás „karika”, mindamellett, hogy nem egyedül vágunk neki a kihívásnak, egyéb óvintézkedést is érdemes meglépni. Például ne csak a futótársak tudják, hogy hol vagyunk. Ma már léteznek olyan applikációk, amelyek folyamatosan „track-elik” az útvonalat, és ezt otthonról is lehet figyelni, hasonlóan, mint az „éles” Kör esetén a nyomkövetők. Ezenkívül, a futózsákban lapuljon izolációs fólia, amely meg tud óvni a kihűléstől, rosszullét, baleset esetén. A tartalék „üzemanyag” ugyancsak fontos: inkább cipelj pár energiaszelettel többet, minthogy a cél előtt eléhezz. Ugyancsak figyelembe kell venni, hogy a nehéz, havas, jeges terep, valamint a fagypont alatti hőmérséklet, amit megfűszerezhet némi jeges szél is, sokkal több energiát emészt fel, mint egy „normál” körülmények közötti terepfutás. És hát a teljesen feltöltött mobiltelefon nyilván alap, még akkor is, ha a Börzsöny sok pontján nincs térerő.

A turistaházban, amit Zsombor egyszerűen csak „hütté”-nek nevez, a srácok kóla-tea kombóval frissítettek, én pedig a teraszon fürdőzve a napfényben, egy szerény szendvicset tüntettem el. Itt vághattunk volna az útvonalon, de Zsombor csak ennyit mondott:

„Lehet 10 év múlva lesz újra ilyen körülmény, használjuk ki, és menjünk tovább!”

Így a piros háromszög jelzésről a 843 méter magas Hangyás-bércnél váltottunk át az Országos Kék turistajelzésre, amely már a „Kör” befejező ága. Egy nagyon hosszú, kellemes lejtőt követően érkeztünk meg a nemrég felújított Szénpataki-kulcsosházhoz. Innen még egy igen komoly kaptatót kellett leküzdenünk a Foltán-keresztig. Mivel dél körül a Magas-Börzsöny déli oldalán jártunk, ezért a nap nagy totálban sütött le ránk.

A legmodernebb felszerelés és az összes óvintézkedés együttesen sem helyettesítheti az ilyen kihívásra való fizikai felkészültségedet és tapasztalatodat. Fontos, hogy legyen információd:

• ahová indulsz, ott milyen viszonyok vannak: terep jellege, emelkedők, lejtők nehézsége, időjárási viszonyok, útközbeni frissítési lehetőségek, baj esetén kiszállási lehetőségek, stb.
• ezekhez a viszonyokhoz képest milyen kondícióval bírsz, milyen az edzettséged, mentél-e már ennyit, ilyen körülmények között, van-e kellő tapasztalatod havas hegyi futásokban, stb.

Ha például száraz körülmények között lazán bírsz 20 km-t futni terepen, akkor célszerű télen, nehéz terepviszonyok mellett a felével, vagyis 10 km-rel kezdeni, aztán a tapasztalatokból kiindulva növelni a távot.

Lefelé kocogva a kék és a zöld jelzéseken Királyrét felé, egy már ismert, de sajnos nem annyira gyakran tapasztalt állapotba kerültem: a természethez való teljes kapcsolódás érzése. A téli hidegben, könnyedén futni egy havas hegyoldalban, miközben a nap teljesen erejével tűz ránk… azt hiszem ez a téli terepfutás esszenciája. Manapság, amikor a nyarak annyira forróak, hogy szinte elviselhetetlen a kintlét, egyre több futó érzi magát komfortosabban télen, amikor megfelelő ruházattal szabályozható a hőérzet. Ha pedig annyira mázlijuk van, mint most nekünk, hogy ehhez még egy napsütéses idő is társul… nos, szerintem próbáld ki! ;)

(Szerző: Kovács József, fotók: Kovács József és Széll Gábor)