Dynafit kihívás beszámoló

Így indult Dynafit kihívás

Kovács Józsi kollégánk nemcsak ultrafutásban és túrázásban szerzett kimagasló tapasztalatot, de futóedzőként is régóta segíti a közösséget. Egykori Dynafit-nagykövetként a márka elkötelezett híve, és most újra valami különlegeset hozott: három instant kört tervezett (Trail 13K, Door to Trail 18K és Ultra 50K), amelyekből megszületett a Dynafit kihívás.

 (Józsi az UTH 111K közben, lehet itt már érlelte a Dynafit kihívás gondolatát)

Trail 13K felé vezető utam

Az elmúlt időszakot eléggé meghatározták a sérülések, lassan épülgettem belőlük, a tavalyi Szentlászló óta nem is versenyeztem. Nehezen éltem meg, amikor el kellett engednem az idei UTH-t, de elhatároztam, hogy nem adom fel, visszaveszek és ésszel fogok edzeni.

Megcéloztam a WTF Spartacust augusztusra, hátha jól fog esni egy kellemes 30-as. Persze nyélen. Egész jól sikerült a verseny és örültem, hogy több ismerőssel is találkozhattam, többek között Mészáros Regina Nadinnal beszélgettünk a végén.

Nadinnak - aki fiatal, agilis és igazán elhivatott a futás iránt - sikerült is a dobogó legfelső fokára állnia aszfalton, 16 kilin. Ezúton is gratulálok neki, nagyon szép eredmény!

(Nadin, ahogy megkapja a győzelemért járó elismerést)

Ekkor ütött szöget a fejembe, hogy láthatóan élvezhetőek a rövidebb távok, szóval megcsinálom végre a Trail 13K-t. Persze előtte 2 hét betegség kijárt, így az első futásomnak valami lazábbat is választhattam volna…

Mindenesetre nagyon élveztem a tracket, ismerős környezet, mégis a megszokott útvonalaimtól eltérő kivitelezésben. Vannak benne combosabb részek, de leginkább nagyon jól futható kis pálya. Bár nem verseny volt, azért valódi kihívásként kezeltem, végül pályacsúccsal sikerült zárnom a napot.

(ez én lennék, selfiet csak a beszámoló kedvéért vállaltam)

  Door to Trail 18K párban

A 13-as karika után jött a gondolat, hogy egy hét leforgása alatt kéne behúzni a másik két kihívást. Szerdai szabadnapom erre kiváló alkalmat szolgáltatott, ráadásul előtte való este Mürkli Márton kollégám rám írt, hogy nincs-e kedvem egy közös futáshoz. Naná, hogy volt 😊

Marci a triatlon világában jeleskedik, legutóbb Podersdorfban ment 4:03:50-es elképesztő, elit szintű időt középtávon! ÓRIÁSI PACSI NEKI!

 (Marci bomba forma befutója Podersdorfban)

Vele az elmúlt időszakban mentünk párszor terepen és nagyon jól mozgunk együtt, de tudtam, hogy fel kell kötnöm a gatyámat, mert aszfalton őrült iramot képes diktálni. Úgy terveztük, hogy megpróbáljuk 1:30-as idővel teljesíteni a 18K-t.

Az indulás kellően dinamikusra sikeredett, de felfelé Marci megtáltosodott, én meg az egekbe elszállt pulzussal, világomról nem tudva próbáltam tartani vele a tempót. Egyszer kérdeztem is tőle, hogy mikor érjük már el a Guckler Károly kilátót, amikor közölte, hogy pár km eltelt azóta, nem láttam azt a bazi nagy építményt tőlünk jobbra? 🤣

Szerencsére a terepes szakasz lefeléjén sikerült rendeznem a soraimat, a zárásnál pedig egy kis fokozóra is kitartott a lelkesedésünk.

A tervezett időből ugyan kicsúsztunk, de 1:36-al kipiszkáltuk Széll Gábort a pályacsúcsról. Úgy tűnik szálka volt ez a szemében, hát nem volt rest, szombaton el is indult egy visszavágóra 😀

(Gábor, ahogy megindul visszavenni a pályacsúcsot)

Nem akartam hinni a szememnek, de percre azonos időt ment velünk! Mivel a másodperceket eddig sem vettük alapul, így hármas csúcs került a teljesítői listára.

Szép volt Gabesz, nem sokon múlt! Van egy sanda gyanúm egyet értesz, ez a meccs még nem dőlt el... :D

Ultra 50K az utolsó etap

Nemrég Szélesy Eszter Zsófiával a tökéletes futócipője megtalálásán ügyködtünk a Maratonman Depóban és sokat elmélkedtünk a futás napos- és árnyas oldaláról.

Esztivel - aki teljesítette az UTT 65K-t és más hasonló finomságok is fűződnek a nevéhez - egyezünk abban, hogy ványadt testünk létezésének alapját a hengerezés és a nyújtás jelenti, de persze Ő épp a BUFF 6 órásra készül…

Szóval igen, tehát 6 órát fog 1 kilométeren körözni és várhatóan ez idő alatt 55-60 km tesz a lábaiba. Nagyon szurkolok és sok sikert kívánok neki!

Számomra, aki a hegyekben érzi magát elemében, ez a műfaj és monotonitástűrés felfoghatatlannak tűnik, de az biztos, hogy hatalmas elismerést vívott ki a szememben elszántságával.

Végül az utolsó Dynafit kihíváshoz ez a beszélgetés adta a motivációt.

(Eszti és párja Koronics Norbi, aki szintén egy őrült triatlon versenyző. Ő az a szerencsés, akinek sosem fáj semmije, de legalábbis nem látszik rajta. Bárcsak Esztivel mi is így érezhetnénk néha😊)

Vasárnap, 4 nappal a 18K után, eljött a végső menet ideje. Reggel beköszöntünk a Run Crew közösségi futás találkájára, akik a Trail 13-as körre mentek vagy harmincan.

 (Run Crew X Dynafit X Maratonman közösségi futás, Marci + én)

Engem Marci kísért volna félútig, de sajnos megütötte a meleg, így a 4. km-nél le kellett csatlakoznia. Épp, amikor erről döntöttünk, szembe jött velünk Szőcs Anna és Pálfy Márton – azt hiszem a hazai terepfutásban őket nem kell bemutatni, abszolút TOP futók. Szürreális élmény volt, ahogy két ilyen kiemelkedő sporttárs - persze tetőtől-talpig Dynafitben - megjelenik és szétáradt bennem az érzés, hogy ez az én napom lesz. Pár mondatot váltottunk velük, majd megindultam tele energiával.

(sok szép kilátópont és természeti csoda várt az úton)

Hát igen, szeretem és gyűlölöm is egyben az efféle utazásokat, de ezzel szerintem mindenki így van, aki hosszabb futásokra adja a fejét. 50 kili ugyan belépő ultrának számít, de úgy éreztem nekem éppen elég lesz.

Az útvonal sokkal inkább könnyed, mint nehéz és technikás terep, pár kellemes single track résszel megbolondítva, így nem volt más dolgom, csak egyik lábamat a másik elé tenni. Sokszor.

(itt még jól elvoltam, szeretem az ilyen kis szűk és kanyargós ösvényeket)

Majd félúton, a harminc fokos melegben szédüléssel, hányingerrel és görcsökkel kezdtem bajlódni és erősen elgondolkodtam, hogy kiszállok, végül a Nagykovácsinál lévő kút mentett meg és segített újra erőre kapni. Tudtam, hogy fejben kisebb etapokra kell osztanom a fennmaradó távot, így a 30. és 40. kilométer elérésére koncentráltam. Ez egész jól sikerült, már nem aggódtam, hogy befejezem-e, hiszen mindig csak 10-9-8-7.. km volt hátra.

Éppen az jött össze, amit elterveztem, valamivel 6 órán belül már a kocsimnál üldögéltem. Fáradt voltam, de elégedett. Az elmúlt időszak emlékeit morzsolgattam fejben. Az ismerősökre, barátokra gondoltam, akik nagy hatással voltak és vannak rám. Az események láncolatára, ami elvezetett a tervtől a megvalósításig. Szeretek futni és megélni ilyen kalandokat. Jó élménnyel gazdagodtam általa és alig várom a következő kihívást, ami nincs is olyan messze, hiszen időközben az egész Depós csapatot rávettem egy közös versenyre Csákváron, Andrew Erdei szervezésében. Remélem, mint mindig, most is sok házisüti vár majd minket a célban 😊

Ha Te is szeretnél részt venni, itt találod a Dynafit kihívás infókat.